Takácsatka

2011. július 19.

Sajnos a napokban ismét szembekerültem a takácsatkával, illetve egészen pontosan a növényeim. És ennek az intermezzo-nak sajnos áldozatai is lettek. Az egész úgy kezdődött, hogy a hajnalkáimat felfuttattam az ablakra, és már előre vártam, hogy egy-két napon belül megjelenjenek a virágok. És ekkor vettem észre, hogy jó néhány levél elkezdett sárgulni...ez még nem lett volna gond, de volt jó néhány elszáradt levél, és kis hálószerűségeket is észrevettem itt-ott. A levelek egy része pedig kis fehér pöttyökkel volt tele. Mikor megnéztem a fonákjukat, láttam, hogy picike bogárkák teszik serényen a dolgukat a növény nagy részén. Ekkor már sajnos a környező paprikáim, és főként paradicsomjaim is áldozatul estek...A paradicsomok körében olyan pusztítást végeztek, hogy négy tő kivételével mindet kidobtam, ahogyan jó néhány más palántámat is, amelyek két permetezést követően sem lettek bogármentesek...Így inkább ezt a megoldást választottam, mint, hogy az összes növényem idő előtt bevégeztessen. Ezt követően az összes növényem levelét egyesével átnéztem, hajfestékhez mellékelt kesztyűben, és módszeresen megtisztogattam a leveleket...A hajnalkáról pedig az összes levelet levágtam, hátha... Majd meglátjuk, mostantól napi szinten figyelni fogom a fonákokat. Addig is, álljon itt egy internetes cikk a takácsatkáról: 

A szobanövényeket megtámadó kártevők közül a takácsatkák elleni védekezés a legnehezebb, mert a legtöbb vegyszerrel szemben ellenállóak.

A takácsatkák a szobanövények legfélelmetesebb kártevői közé tartoznak, többek között azért, mert a többi rovarkártevőnél kevésbé érzékenyek a vegyszerekre. Forró nyarakon a takácsatkák a kertben is kárt okozhatnak.

Felismerés

Mivel minden szélsőséges hatásnak kitett növény érzékeny a kártevők támadására, ügyeljünk a megfelelő termesztési feltételek biztosítására. Ez a szobanövények esetében megfelelő szellőztetést és páratartalmat jelent, azt, hogy a növény nincs elöregedve, nem kap túl sok tápanyagot, elegendő, de nem túlzottan sok nedvességet kap, és nem szenved semmilyen betegségtől. A takácsakták június és szeptember között a legélénkebbek, de megfelelő körülmények között a veszélyes időszak elhúzódhat. A takácsatkák közé több faj is tartozik, ezek közül a kétfoltos takácsatka (Teranychus uricate) és a Teranychus cinnibarinus a leggyakoribbak és legveszedelmesebbek. A hímek áttetsző sárgászöld színűek, de alkalmazkodnak a gazdanövény levele színéhez. A Teranychus cinnibarinus nősténye az év nagy részében narancssárgás-vöröses színű, a Teranychus uricate nőstényei pedig augusztusban, az áttelelésre készülve öltenek világospirosas színt. A súlyos károkat okozó takácsatkák nem tévesztendők össze a nyár végén a járdákon és falakon nagy számban előforduló kis vöröses pókokkal, a Bryobia-atkákkal. (Ezek okoznak ugyan némi kárt a szabadföldi növényekben, de csak ritkán támadják meg a szobanövényeket és a melegházi növényeket.)

Árulkodó jelek

A kártevő jelenlétének első jelei nagyon finom, világos pettyek vagy halványsárga foltok a levelek színén. A kártevők maguk a levelek fonákján találhatók, bár szabad szemmel alig észrevehetőek, ezért hasznos, ha egy kis nagyítólencsét használunk. A beteg levélen atkákat, petéket és a kártevők körül keletkezett hulladékot fedezhetünk fel. Maguk az atkák sokkal jobban megfigyelhetők, ha mozgásra késztetjük őket. Ehhez fordítsuk fel a levelet és  helyezzük egy ujjunkat a levél színére. Általában a testhőmérséklet is elég ahhoz, hogy az atkák megmozduljanak (ezután alaposan mossunk kezet, mielőtt másik növényhez nyúlnánk).

Gyors cselekvés

A takácsatkák közeli rokonai a pókoknak, de azoknál sokkal kisebbek, maximum 0,5 mm nagyságúak. Ha megtelepszenek a növényen, finom hálóval borított hatalmas és tevékeny kolóniákat alkotnak. A támadás kezdeti jelei nehezen észrevehetőek, és a fertőzés többnyire javában dúl, mire az első ellenlépéseket megtennénk. A siker titka itt is a gyors cselekvés. A fertőzés korai felismerése és a gyors védekezés megmentheti a növény életét. Ha a kártevők súlyosan elszaporodtak, érdemesebb kidobni a fertőzött növényt.

A kártétel

A fiatal és a kifejlett atkák a növényi szövetek nedveivel táplálkoznak. Így alakulnak ki a problémára utaló első jelek: az apró, világos pettyek a leveleken. A levelek, bimbók és virágok mind ki vannak téve a támadásnak. Ahogy a kolónia az új helyen megtelepszik, onnan a fertőzés más levelekre, bimbókra és virágokra is átterjedhet. A kártevőre jellemző háló először többnyire a levélhónaljaknál figyelhető meg. Ahogy a kolónia növekszik, a háló mérete is nő, egy idő után pedig mintha finom selyempólya borítaná a növényt, tele atkákkal, petékkel, petehéjakkal és levedlett rovarbőrrel. A betegség jelei a későbbiekben a levelek elszíntelenedése illetve bronzszínűvé válása. Még később a levelek elszáradnak és elhalnak. Ahogy a takácsatka-kolónia növekszik, a növény leveleit atkákkal és petékkel teli nagy, selyemszerű szövedék lepi el.  

Életciklus

Az atkák életet több ciklusra tagozódik. E ciklusok hossza nem állandó, nagyban függ a külső hőmérséklettől is. A takácsatkák fejlődésének fázisai: pete (hatlábú), lárva, protonimfa, deutronimfa és kifejlett állat. A nyári hőségben a kifejlődés mindössze 8 napig tart, ezzel szemben 10 °C körüli hőmérsékleten ugyanez a folyamat kb. 8 hét alatt játszódik le. A táplálkozási fázisok (tehát az az idő, amikor az atkák a növényen élősködnek) a takácsatkák lárva, nimfa és kifejlett életszakaszaiban bonyolódnak. Az atkáknak a nimfa és a kifejlett életszakaszokban 4 pár ízelt lábuk van, és a rovaroktól eltérően testük nem tagolható egyértelműen a szokásos fejre, torra és potrohra. Ősszel a legtöbb nőstény a faládák repedéseiben, a növénykaró rostjai között, a kötöző zsinór alatt, vagyis gyakorlatilag bárhol képes áttelelni, akár a növény földjében is, ha jobb helyet nem talál. A takácsatkák rejtekhelyükön maradnak egészen a tavaszig, amíg a hőmérséklet emelkedni nem kezd. Ekkor előbújnak, és megfelelő helyet keresnek a petéik számára. Megfelelő hőmérsékleten - a szobahőmérséklet általában megfelelő nekik - a Teranychus cinnibarinus télen is szaporodik.

Védekezési lehetőségek

A takácsatkák nem kedvelik a magas páratartalmú környezetet, ezért a megelőzés legjobb módja, ha a növényeket naponta kétszer langyos vízzel permetezzük be, ügyelve rá, hogy a levelek fonákjára is bőségesen jusson a permetezővízből. Ez persze gyakran nem a legjobb megoldás a lakásban, nem beszélve arról, hogy szóba se jöhet olyan növények estében, amelyek nem kedvelik a magas páratartalmat. Nagyon hatékony azonban a védekezésnek ez a módszere pl. a paradicsomon és az uborkán. A rendszeres permetezés elriasztja ugyan a takácsatkákat, de nem ajánlott alacsony páratartalmat kedvelő növényeink számára.

Elkülönítés

A már fertőzött növényeknek a vízzel történő permetezés csak nagyon kevés segítséget jelent. Nagyon fontos, hogy alaposan megfigyeljük a növényeinket, ugyanis ha a takácsatka-fertőzést már a korai szakaszában felismerjük, sokkal inkább számíthatunk a kezelés sikerére. A fertőzött növényeket el kell különíteni, és minél hamarább meg kell kezdenünk a kezelésüket. A már súlyosan fertőzött növényeket égessük el, főleg ha a fertőzés kora ősszel történt, így valamennyi, a növényen vagy a cserépben hibernálódott nősténytől is megszabadulhatunk. A növény környezetének őszi nagytakarítása is javallott, bár ez a lakásban nem mindig kivitelezhető. A kis melegházakból ki kell vinni a növényeket, és az üvegházban kénes füstölőt kell égetni. A kénes füst a kártevők elleni védekezés igen hatékony módszere, ezt az eljárást nem sok élőlény éli túl.

Vegyszeres kezelés

Növényeink rendszeres kezelése esetén ne feledjük, hogy egyes növények érzékenyek bizonyos vegyi anyagokra, az élősködő pedig ellenállóvá válhat, ha egy anyagot túl gyakran alkalmazunk. A hivatásos termesztők többféle növényvédő szerhez hozzájutnak, mint az amatőr kertészek, de a takácsatkák a szabályozott környezetben számukra is nagy gondot jelentenek. A takácsatkák igen gyorsan immunissá válnak ugyanis az új vegyszerekre, s azok hatása többé nem érvényesül. Az üzletekben igen kevés olyan vegyszer kapható, amely valóban hatékony a takácsatkák ellen. Válasszuk az igényeinknek leginkább megfelelő terméket, olvassuk el figyelmesen a tájékoztatót és semmiképpen ne használjuk folyamatosan ugyanazt a terméket. Újabb termék alkalmazásakor mindig győződjünk meg róla, hogy annak aktív hatóanyaga nem egyezik-e meg a már korábban használt termékével, illetve azt se gondoljuk, hogy a természetes összetevők nem lehetnek mérgezőek.

Hol kezeljük a növényeket

Lehetőleg szélmentes, enyhe napon permetezzük be a növényeinket a szabadban. Permetezés után ne tegyük őket közvetlen napfényre, amíg a levelek teljesen meg nem száradtak. A kezelést az ablakpárkányon is végezhetjük. Ha erre nincs lehetőség, tegyük a növényt a mosogatóba. Ilyenkor mindenképpen ügyelnünk kell arra is, hogy a legtöbb vegyszer rongálja a fényes felületeket.

Alkalmazási módszerek

Mivel kevés fajta vegyszer kapható, a rovarölő szerek alkalmazásának módjai is szűkösek. A lehetőségeken belül válasszuk azt a szert, amelyik a legjobban megfelel az adott növény körülményeinek. A rovarölő por nem alkalmas eszköz a takácsatkák kiirtására. A folyékony koncentrátumok a gyártó utasítása szerinti hígítást és vízzel való keverést igényelnek, de hatóanyagaik alapján meg találhatjuk köztük a kártevő elleni legalkalmasabb terméket. A rovarölő szerrel átitatott pálcikák jó megoldást jelenthetnek a nagy cserépben vagy dézsában nevelt növények kezelésére. Mindazonáltal lehetséges, hogy a bennük lévő vegyszer nem minden növény kezelésére alkalmas, és egyesekre, pl. fűszernövényekre és más ehető növényekre nem is javasolt.

Forrás: bagira.eu